Gyalogátkelőhely időutazóknak

Kedves kicsi Manyi,

Átkelőhelyhez érkeztünk. Itt vagyunk a megszületésed és a holnapi születésnapodat összekötő hídnál. Nézz körbe. Mit látsz? Minden megállt körülöttünk. Minden megállt most, érted. Biztonságban vagy. Fogadd be, ami körülvesz és lépj. Megszületsz. Megszületek veled.

Évek teltek el, de te, ott vagy most, abban a pillanatban. Azzal kezded majd az egészet, hogy sírsz. Ez lesz az első dolog, amit a Földön teszel. És mégsem leszel szomorú, egy kicsit sem. Én már tudom, milyen színű lesz a szemed, hol lesz anyajegyed, és most itt tartalak a kezemben.

Emlékszem, amikor gyerek voltam, én sem gondoltam a jövőre. Most is nehezen megy. Akarom, hogy tudd, annyi mindent értél el. Annyi minden fog még történni veled. Annyira büszke vagyok rád. Többször nevettél, mint valaha reméltem és még a sikereidről nem is beszéltem. Elmesélném az egész életed, de, sajnos félelmetes lenne. Nem akarlak megijeszteni. Nem akarom elvenni a kedved, akkor is ha tudom, nem lennék rá képes. Erős vagy. Erősebb, mint amilyennek hiszed magad. Ne félj, itt vagy velem. Vigyázok rád.

Akarom, hogy tudd, mindent, ami elterveztél, hiszem, hogy a tiéd lesz.
Semmit nem veszítesz majd el, ami ne lett volna eleve a tied.

Itt vagy. Nézd meg most a körülötted levő embereket. Lásd őket. Minden pillanatot úgy élj meg, mintha visszamentél volna az időben, hogy egy percet még velük lehess, mint az Időről időrében. Szeretni fogod azt a filmet. Sok másikat is. Sorozatokat, zenéket, színeket. Szeresd őket is, akik körülvesznek. Ők lesznek a szikláid, és a kövek is a zsebedben.

Szeretgesd meg Szöszi kutyát, Zsömlét, Cupit, Alit és Noémit. Ők is mind szeretnek téged. Vigyáznak rád. Mostmár sokan vigyáznak rád.

Nem lesz minden pillanat puha takaró. Neked sokszor különösen nehéz lesz. Azt fogod érezni, hogy ennél könnyebbnek kéne lennie. Ne hasonlítsd magad. Hasonulni ne akarj. Felesleges. Egész vagy, így ahogy vagy. A kedvencem.

Érezd az érzéseid, mert a tiedek. Ne tompítsd, nyomd el őket, próbálj változtatni rajtuk, veszekedj velük. Fogadd el, hogy ők a te részed, mint a lábad, kezed, füled, szád és a szemed. Simíts végig rajtuk, mint a hajadon, hosszan. Fésüld őket, díszítsd, tartsd őket a kezedben. Mert mind a tied.

Ne bántsd magad, kérlek. Soha.

Annyi mindent fogsz szeretni ebben a világban. Az ovis jeled, a hóesést, a virágokat, a barátaid, családod, a sós vizet, a málnaszörpöt, az elsős hátizsákod happiness felirattal. A dalokat, amiket írsz. A pillanatokat, amiket megörökítesz. A történeted. Lesz, ami elszomorít majd. Ez így helyes. Engedd meg magadnak ezeket az érzéseket.

Nem leszel ugyanaz az ember. Változni fogsz, minden reggel. De tudd, a változásod is te vagy. Minden szó, ami elhagy téged lenyomatot képez és jelzi az utad. Ennyi és ennél nem több a jelentősége. Tekints vissza a múltra, de előre menj, haladj. Így maradhatsz egyensúlyban. Fogadd be, amit kapsz. A jó szókat. Tanulj. Figyelj. Ez lesz a lételemed. Ettől leszel te, te. Hagyd, hogy elhagyjon, ami visszatartana.

Ne adj azoknak, akik elvesznek tőled. Adj azoknak, akik kérnek. Ha nincs mit adnod, tudd, a csönd néha a legfontosabb a léleknek.

Fogsz élni sok helyen és meglátogatsz még többet. Otthon leszel.

Tudd, hogy felszeded majd mások után az utcán a szemetet. Jócselekedeteket gyűjtesz. Kártyákból olvasol jövőt. Tudd, hogy megváltozik tőled egy szoba, amikor belépsz. Nem vagy felejthető. Nem vagy egyéb. Nem vagy kevés.

Olvasni fogsz verseket, könyvet, hallgatni fogod a madarakat reggelente. Dalokat írsz majd, publikált kutatásokat, érettségizel, diplomázol és még egyszer. Mestere leszel annyi mindennek.

Lesz sok barátod és lesz néhány igaz. Ha kételkedsz valamiben, azt bízd az időre. Ne aggódj. Aludj sokat. Álmodj szépeket. Tudd, minden nap, amikor kinyitod a szemed egy esély, egy új ajándék. Minden örökké van. Minden érted van.

Egy dolgot kérek tőled. Azokat, akik mennének, ereszd el, jó szívvel. Kívánd nekik, hogyha már elmennek, maradjanak ott, békében.

Annyi mindent akarnék még neked mondani. De igazából már most is tudsz mindent. Nem tudom, hol voltam eddig és szomorú, hogy most el is kell engedjelek. Megóvtalak volna a rossztól, ha tudlak. Nem tudtalak. Bocsánatkéréssel tartozom neked. Tudom, te járod a saját utad és ezt hagynom kell. Nem féltelek: a végén hozzám vezetett. Itt vagyunk, ketten, és bár most elválunk, visszaadlak a felnövés-élménynek, várom, hogy jövőre, egy pillanat erejéig újra találkozzunk majd. A végtelenben és tovább.

Neked ajánlom ezt a verset.

Kae Tempest: Hold Your Own (magyar fordítás)

Tartsd Meg Magad

De
Amikor az idő szétszakítja az életeket
Tartsd meg sajátod
Amikor minden folyékony, és semmit sem lehet biztosan tudni
Tartsd meg sajátod
Tartsd, míg érzed ott belül
Olyan sötéten, sűrűn és nedvesen, mint a föld
Olyan tágasan, fényesen és édesen, mint a levegő
Amikor nincs más, csak a tudat, hogy érzed, amit érzel
Tartsd meg sajátod

Kérd a kezeid, hogy ismerjék, amit tartanak
Tudom, a napok süvítő szélként száguldanak el
De állj meg egy lélegzetért, és tudni fogod, hogy a tied
Ringatózva, mint egy kitárt ajtó, mikor viharok jönnek
Tartsd

Az idő támadás, a szeretet küldetés
Hivatásainkért dolgozunk, míg végül a megnyugvásban
Azt kívánjuk, bárcsak türelmesebbek lettünk volna, és több időt adtunk volna gyermekeinknek
Érezz minden döntést, amit meghozol
Hozd meg, és tartsd meg
Tarts meg sajátod

Tartsd a szeretteidet
Tartsd a kezüket
Tartsd a mellkasukat a kezedben, mintha kezeid a melltartóik lennének
Tartsd az arcukat a tenyeredben, mint egy imát
Tartsd őket egész éjjel, érezd, ahogy visszatartanak
Ne tarts vissza semmit
Tarts meg sajátod

Minden fájdalmat
Minden sérelmet
Minden nyilalló érzését a szégyennek
Minden napot, amit az agyadban kergető démonnal töltöttél

Tartsd meg

Tudd, hogy a farkasok, amelyek most vadásznak rád
Idővel azok a kutyák lesznek, akik majd papucsod hozzák
Szeresd őket jól, és érezni fogod, hogy csókolnak, amikor majd harapnak
Forró orruk kitúrja az ölelésedet véres pofájukkal
Tartsd

Semmi, amit megvehetsz, soha nem tesz majd egésszebbé
Ez az egész abból táplálkozik, hogy mindig hiányosnak érezzük magunkat
Ezért keressük a boldogságot mindenben, amire az adott pillanatban vágyunk
És ezért nem találhatjuk meg soha igazán ott
Ezért ülsz majd a szeretőddel, akiért harcoltál
A kocsiban, amit évek izzadásával vásároltál
Az ujjadon a gyűrűvel, amiről egész életedben álmodtál
És egy részed még mindig bizonytalankodni fog, hogy ez az, amit igazán akarsz

Hagyd abba a vágyakozást
Tarts meg sajátod
De ha elégedett vagy azzal, ahol vagy, és azzal, aki vagy
Akkor nem lesz szükséged új sminkre vagy új ruhákra, új edényekre és lábasokra
Hogy új, izgalmas recepteket főzz új, izgalmas embereknek
Csak azért, hogy azt érezhesd, te is egy új és izgalmas ember vagy, akinek azt hiszed, hogy lenned kellett volna
Boldogság, a márka, nem boldogság
Okosabbak vagyunk, mint gondolják
Idiótáknak néznek minket, de ez az ő problémájuk
Ha idiótaként viselkedünk, az már a mi problémánk lesz

Szóval tartsd meg sajátod
Lélegezz mélyen egy fagyos parton
Érezd a barátság sós ízét
Figyeld meg egy idegen mozdulatát
Tarts meg sajátod
És hagyd, hogy legyen
Elkapjon

Puszi,
Manyi