Gyógyultnak kell lenned egy új párkapcsolat kezdete előtt?

tldr: Tényleg jobban kell lenned egy új párkapcsolat kezdete előtt? Az egyszerű válaszom az, hogy nem. A csavar viszont az, hogy a gyógyulás nem egyedül történik, hanem kapcsolatainkban, legyen szó az önmagunkkal való kapcsolatról, vagy szerelemről.

Tényleg magadra kell most fókuszálnod ahhoz, hogy szeretni tudj később vagy hogy engedni tudd, hogy szeressenek? Eddigi életemben két hosszú távú kapcsolatom volt, mindkettő három évig tartott, és az egyedül töltött időszakok alatt igyekeztem magamra összpontosítani. De minél többet próbáltam "javítani" magamon, annál inkább úgy éreztem, hogy a tökéletesség hajszolása zsákutca.

Amikor az ember egyedülálló, általában sokszor ismétlődő tanács a "koncentrálj magadra", "dolgozz magadon", stb. Tényleg ezen múlna, hogy az ember még nincs elég készen? Hogyha még egy kicsit jobbak leszünk, vagy épp jobban leszünk, izmosabbak vagy érdekesebbek, majd akkor érdemesek leszünk arra, hogy legyen párunk? Valóban ez lenne a dolgok nyitja?

Az egyszerű válaszom az, hogy aligha. Ha viszont szeretnéd velem egy kicsit komplexebben is átrágni ezt a témát, akkor olvass tovább és nézzük meg együtt, mi az, ami igazán számít. 

❤️‍🔥

Az önismeret

Az egyik legfontosabb, őszintének lennünk önmagunkkal: mit akarok? Mire vágyok igazából? A jó alap lefektetése itt kezdődik, a saját magunk felé való őszinteségnél, bármiféle más kapcsolódás kezdete előtt.

A következőkben kérdésjavaslatokat adok, amiket akkor érdemes feltenned magadnak, ha a társadalmi stigmákat előtte valamennyire már le tudtad hámozni magadról, hiszen ez, a számodra kielégítő kapcsolódás megtalálása, egyedül rólad szól. Klisés tanács, de annál igazabb: ne akarj másnak megfelelni. Ez a te életed, és egyedül te tudod megválaszolni a kérdést, hogy mi lenne jó neked.

• Milyen kapcsolatban tudnék igazán kiteljesedni? (Monogám, poliamor, szingli, situationship, stb?)
• Mit jelent számomra az elköteleződés? (Szeretnék esküvőt, gyerekeket?)
• Mit jelent a megcsalás? (Belefér egy részeg csók mással?)
• Milyen elvárásaim vannak a párommal szemben? (És ezek mennyire reálisak?)

Az önismereti kérdések segítenek tisztázni az igényeidet. Az ilyen és hasonló kérdésekből megtudhatod, hogy kik a célcsoportod: azok az emberek, akik ugyanazt keresik, mint te, velük érdemes kapcsolódnod. A többiekre ne lőj, - és ha rám hallgatsz, ne győzködd őket - mert időpocsékolás: a végére mindig kiderül, hogy nem tudod őket megváltoztatni. Változni csak belső akaratból lehet.

Az önszeretet

Mielőtt új kapcsolatba kezdenél, érdemes feltenni magadnak egy egyszerű, de annál fontosabb kérdést: szeretem-e magam? Tinikori kedvenc könyvemben (és filmemben), a The Perks of Being a Wallflower-ben hangzik el az ominózus párbeszéd:

vagyis, hogy "Miért randiznak a jó emberek a rossz emberekkel?" "Mert azt a szeretet fogadjuk el, amiről azt hisszük, megérdemeljük."

Ez a párbeszéd rávilágít, hogyha nem szeretjük magunkat, könnyen méltatlan, szeretetnek tűnő, de azzal köszőviszonyban sem levő kapcsolódásokban találhatjuk magunkat. Miért? Mert azt gondoljuk, nekünk ez jár.

Az önszeretet az a talaj, amire a párkapcsolatok épülnek. És minél stabilabb lábakon áll, annál inkább képes leszel szeretetet adni és elfogadni anélkül, hogy magad alól kibillennél. Az önszeretet nem azt jelenti, hogy mindennel elégedett vagy magadban, hanem hogy elfogadod, aki most vagy, miközben aktívan teszel azért, hogy azzá válj, aki lenni szeretnél – a saját mércéd szerint. Ha ez nehezen megy, akkor próbálj úgy magadra nézni, mintha a saját barátod lennél. Sokszor másokkal sokkal empatikusabbak vagyunk, mint saját magunkkal. A barátodnak biztos nem mondanád, hogyha még öt kilóval vékonyabb lenne, vagy nem ivott volna tegnap annyit, vagy kicsit több pénze lenne, na akkor szeretni tudnám...

Kicsit összecsatolva az önismeretet az önszeretettel, amilyen kérdéseket érdemes lehet időről-időre feltennünk magunknak, a következők:

• Hogy látnak engem, akik szeretnek? Miben tér el az, ahogy én látom magam?
• Mi az, amiben jó vagyok? Mi az, amiben fejlődnöm kell?
• Hogyan kezelem a saját hibáimat, és tudok-e belőlük tanulni?

A hiedelmek lebontása

Létezik olyan, hogy valaki teljesen gyógyult? Találkoztál már olyan emberrel, bárkivel, akinek ne lett volna valami elégedetlensége önmagával, vagy ne követett el volna soha semmi rosszat?

Ahogy Máté Gábor, világhírű orvos és mentálhigiénés szakember állítja:

"Kapcsolatainkban sebződünk, és kapcsolatainkban gyógyulunk."

Semmi sem hozza úgy elő a gyógyulásra váró sebeinket, a triggerjeinket, amit múlt béli traumáink okoztak, mint a kapcsolódás másokkal. Legyen ez szerelmi, baráti, családi, munkahelyi. De épp ezek a kapcsolatok adhatják meg azokat az élményeket, amelyek mentén fejlődhetünk és korábbi hiedelmeinket lebonthatjuk. Nem történik mindig ugyanaz, ne hitesd el magaddal, hogy azért mert eddig volt egy ismétlődő minta az életedben, az törvényszerűség. Ha egy érmét feldobunk és tízből kilencszer írást kaptunk, az közel sem jelenti, hogy a tizedikre ne dobhatnánk fejet. Engedd ki magad a félelmeid börtönéből.

Készen állsz?

Nem maradt más hátra, mint a saját elhatározásod. Készen állsz? Nem a gyógyultságodra gondolok, hanem, hogy ténylegesen nyitva vagy-e egy új kapcsolatra. Ahogy a tangót sem egyedül táncolják, érdemes arra is időt szánnod, hogy feltedd magadnak azokat a kérdéseket, hogy tudsz-e adni is majd a másiknak, vagy csak fogadni. A teljesség igénye nélkül emelném ki a szerintem legfontosabb alappillérjeit egy jó és egészséges dinamikának:

• Türelem: magad felé és a párod felé is. A türelem kulcsfontosságú a párkapcsolatok egészében, hiszen senkivel sem könnyű mindig. Nehézségeket fog dobni az élet, akármilyen jófejek is vagyok, és ilyenkor lesz szükséged a türelmedre, mert a másik hülye lesz néha - és te is leszel az. Hidd el, én is az voltam, nem egyszer. Az persze mindig jó, ha egymással megértőek tudtok lenni, de ez nehéz időszakokban egyáltalán nem egyszerű. Pedig talán olyankor a legfontosabb, hogy jól tudjátok majd kezelni a saját, és másik érzelmi reakcióit, triggerjeit. Persze, azért a határokról ilyenkor se feledkezzünk el...
• Határok: slágertéma a pszichológiában, de nem ok nélkül. Állíts határokat, de legyél nyitott a másik határainak megismerésére is. Hiszen a határállítás nem úgy működik egy jó kapcsolatban, hogy "itt húzok egy vonalat és a közelébe se gyere". Ha a határaidat úgy érzed, hogy a másik nem tartja tiszteletben, azt jelezd számára - de ha építeni akarod a kapcsolatotok, próbáld a kíváncsiság, empátia oldaláról megközelíteni. Ahogy Ester Perel írja:

"A párkapcsolati határok nem egy olyan téma, amit egyszer letárgyalsz és kész. Az egyéni preferenciáid és a kapcsolatotok dinamikája alapján ezek a határok az élet különböző szakaszaiban változhatnak. A legsikeresebb párok rugalmasak, és nyitott, folyamatos párbeszédként kezelik ezt a kérdést."

• Érzelmi elérhetőség: az előző ponthoz is szorosan kapcsolódik. Fontos, hogy képes legyél megélni az érzéseidet és tudj őszintén kommunikálni azokról. Néhány kérdés, amit érdemes feltenned magadnak: Megélem a bennem zajló érzéseket? Mik a coping mechanizmusaim egy trigger helyzetben? Mi tölt fel?Mitől érzem magam szeretve? Tudok segítséget kérni nehéz pillanatokban?
• Idő: mindenkinek arra van ideje, amire szán. Nem kap egyikünk sem több órát egy napban. Te tudnál erre a kapcsolatra időt szánni, ami más dolgoktól vesz el majd energiát? Ha valaki nem áldoz rád elég időt, vagy azt áldozatként éli meg és ezt érezteti is veled, az nem a te embered. Ez persze nem jelenti, hogy mindent együtt kell majd csinálnotok, csak annyit, hogy fontos kell legyen mindkettőtöknek együtt is lenni. Ez pedig lemondásokkal fog járni. De az egy teljesen másik kérdés, hogy eleve úgy állsz-e a pároddal töltött időhöz, hogy az áldozat. Sajnos, amikor ez így van, az elvesz az együtt töltött idő minőségéből, mert nem vagy jelen lélekben - és ezt a másik is érzi. Gondold végig, hogy van-e az életedben elég hely és idő egy másik személynek, hogy mennyi időt tudsz majd rászánni a másikra és mennyi együtt töltött perc az, amennyi számodra ideális lenne.
• Őszinteség: magamon úgy vettem észre, hogy előfordult, hogy belementem egy-két olyan helyzetbe, amiről igazából pontosan láttam előre, hogy a másik nem tudja majd azt adni, amit én keresek. Olyan is volt - tudom, nem szép - hogy tudtam, hogy én nem tudom megadni azt, amit ő keres. Légy őszinte magaddal, hogy elkerüld azt, hogy feleslegesen bánts meg másokat és ezáltal magadat. Azzal kapcsolatban, hogy mit keresel, mire vágysz, játssz nyílt lapokkal a kezdetektől fogva. Nem cool önzőnek lenni, ahogyan gyávának sem. Ha őszinte vagy, találsz olyat, akivel megélheted majd azt, amire igazán vágysz. (És zárójelesen: ne ess abba a hibába, hogy szégyenkezni kezdesz az igényeid miatt, mert valaki azt mondta neked, hogy az irreális. Ilyenkor gondolj Cserihanna szavaira: akinek én sok vagyok, az nekem kevés...)

Zárógondolatként kitérnék a magányra, az egyedülléttel kapcsolatos érzésekre. Egyedül lenni egy átmeneti dolog, magányosnak lenni egy teljesen másik. Sajnos, az én tapasztalatom az, hogy egy párkapcsolat a magányodon nem tud enyhíteni. Azon csak te tudsz, akármennyire félelmetes is ez. A magány leküzdése nem az emberek számában rejlik körülötted, hanem abban, hogy megtalálod a belső békét és elégedettséget. A jó hír, hogy ennek a kulcsa az önismeret és az önszeretet. Juhé!

A címben feltett kérdésre a válaszom tehát az, hogy nem kell tökéletesen "készen" lenned egy új párkapcsolatra. Még csak gyógyultnak sem kell lennek. Ami számít, az az, hogy tudd, mit akarsz, merj őszinte lenni magaddal és másokkal, és legyél nyitott a fejlődésre. A párkapcsolatok nemcsak arról szólnak, hogy megtaláljuk a "nagy Ő-t", hanem arról is, hogy megtaláljuk a "nagy Én-t". Hiszen együtt tanulunk és gyógyulunk mind, akik itt vagyunk ezen a sárbolygón.

Te hogyan érzed? Készen állsz a következő kapcsolatra, vagy még keresed a válaszokat? Oszd meg velem a gondolataidat! 💬

Puszi,
Manyi