Hogyan veszíts el négy pasit egy este alatt... Csütörtököt mondok!

A csütörtökre ráment a péntekem, szombatom, vasárnapom... Naplóbejegyzés következik két csalódásról és két (vagy egy) még nem lehet tudni miről.

A teljes kontextus megteremtéséhez vissza kell mennünk az időben, a hét elejéig, amikor is közösségi színjátszóra mentem, mint minden minden héten. Ott volt az instruktorom is, természetesen. Már néhány hete mintha valami alakult volna köztünk... Nevezzük Gergőnek. Ő volt az, akivel egy héten többször is összefutottunk. Amikor együtt vagyunk, úgy vettem észre, hogy egész sokszor hozzám ér, végigsimítja a hátam, dicsér amikor csak tud, csillog a szeme, öleléssel köszön (csak nekem az egész csoportból)... A 'hogy vagy' körnél – ami egy rövidnek szánt játék a foglalkozás elején, amikor mindenki elmondhatja milyen érzésekkel, tervekkel jött ide, néhányan beszámolnak a hét közbeni terveikről is – az egyik tag, Bori, arról mesélt, hogy megy majd az Örkénybe csütörtökön egy premierre. Erre egyből rávágtam, hogy én is, de én a Szerelmet nézem. Gergő mondta, hogy ő is ott lesz. Összemosolyogtunk.

Az első feladatnál – amit ő adott fel a csapatnak – engem választott párjának. Itt kezdődött minden. A feladat egyszerű volt, adott térben haladunk, ki kell választani egy bombát és egy pajzsot. A bomba az a személy, akitől a legtávolabb kell magad tartanod, a pajzs pedig, akihez a legközelebb. Elindult a feladat, Gergő pedig elkezdett a közelemben lépkedni. Amikor megálltam, a mellkasát a hátamnak támasztotta. Közben persze mozogtak a térben az emberek, tehát az én pajzsom és bombám is mozgott, így nekem is mozgásba kellett lendülnöm. Gergő ekkor megfogta a kezem, rákulcsolt az ujjaival az ujjaimra és így szaladtunk. Olyan erősen fogta a kezem, hogy zavarba is jöttem. Elpirultam. Amikor ránéztem, rám kacsintott, és elmosolyodott. Így csináltuk végig a feladatot, kézen fogva, mosolyogva szaladva – a napláne hogy mindketten nyertünk és sikeresen túléltük a kihívást. A következő feladatban Gergő választott egy "kiválasztottat" a csoportból, akinek csukott szemmel kellett a többi játszót megtalálnia a térben, akiknek szintén csukva volt a szeme. Én voltam, akit választott, ezt két erős kéz markolása a vállamon jelezte nekem. Gergő kezei. Olyan zavarba jöttem, hogy el is felejtettem majdnem, hogy mi a feladatom...

Szünetben beszélgettünk a készülő filmjéről, meg a Szerelemről. Hamar elrepült a három óra. A foglalkozás után indultam volna haza, de felvetették néhányan, hogy üljünk be a Toldiba. Gergő is csatlakozott, mondta, hogy menjünk együtt. A Bazilika felé sétáltunk csapatosan, néhol csak ketten. Nevettünk, később már a Toldiban ittunk, egymás mellé ültünk, egyre többet értünk egymáshoz. Kitöltött magának egy pohár sört, egészen tökéletesen, ezt megdicsértem, erre azt mondta "Ez a sör olyan, mint én. Nem tökéletes."

Felemlegettem ekkor Slavoj Žižeket neki, aki úgy tartja, hogy csak a tökéletlen lehet tökéletes. Žižek egy régebbi videójában beszélt egy kutatásról, amiben egy bulvárlap azt akarta megtudni, hogy Claudia Schiffert vagy Cindy Crawfordot tartják-e szebbnek a megkérdezettek. Cindy Crawford toronymagasan nyert, Žižek szerint azért, mert van egy anyajegy a szája fölött, ami kevésbé teszi őt tökéletessé, és ezzel együtt mégis tökéletesebbé. Persze, most nagyon egyszerűsítek.

"Szerintem a tökéletlen a tökéletes" mondtam.

Ahogy az est telt, szóba jött a Szerelem. Mondtam, hogy nem biztos, hogy tudok menni még, mert próbám van aznap. Gergő rám nézett és azt mondta, hogy mondjam le.

"Mondjam le a próbám?"

"Igen. Gyere inkább szerelmet nézni."

Csütörtökre ugrunk. Elkezdtem lebetegedni, de mindenképp el akartam menni az előadásra. Hát ugye, ki nem hagyhattam... Minden gyógyszert bevettem, amit csak lehetett. Oda is értem a helyszínre fél órával korábban. Vittem magammal egy csillogó csodaszép ruhát is, de végül nem mertem felvenni – nem akartam túlzásba vinni, hisz ki tudja, mi fog történni...

Megérkeztem, körbenézek. Ott ül. Nagy hévvel elindultam felé, de ekkor megláttam a mellette ülő lányt. Baszdmeg.

Beszaladtam az Örkény mosdójába. A sírás kerülgetett. Mit keres itt egy másik lány? Jézusom, hogy hihettem, hogy csak engem hív el? Hogy ez esetleg egy kimondatlan randi?

Összeszedtem magam amennyire tudtam és kimentem. Amint meglátott elkezdett integetni. Úgy tettem, mintha telefonálnék. A lánnyal mellette összesúgtak. Megtorpantam. Intett, hogy menjek csak oda. Leültem mellé. Leraktam a telefont. A lány ekkor felállt és arrébb ment, mintha egy hangüzenetet hallgatott volna meg – vagy csak úgy teret akart volna nekünk hagyni.

Gergő felém fordult és azt mondta, hogy fél órával korábban idejött, hogy tudjunk beszélgetni, mert remélte, hogy eljövök. Én majdnem bevallottam neki, hogy hirtelen azt hittem az a másik lány a barátnője és haza akartam menni sunyiban. De csak annyit mondtam, hogy majdnem elindultam vissza a próbára. Kérdezte miért, majd azt mondta, hogyha akarok, akkor menjek el próbára, hisz, utána is tudunk beszélgetni. Ezek után visszaült mellénk a lány. Zsófi, mint megtudtam. Nem ismertem fel, de kiderült, hogy amikor a Kálvinon összefutottam Gergővel, ő is ott volt és már bemutatkozott. Ciki volt, hogy nem emlékeztem rá.

"Menjek el és érjek vissza a tapsra? Vagy hogy gondoltad ezt?" - folytattam az előző beszélgetésünket nevetve.

"Igen, akkor is itt leszek még. Tudunk beszélni." - mondta.

Elmosolyodtam. Elindult befelé. Megkérdeztem Gergőt merre ül, azt mondta elől. Én a legutolsó sorban. Mosoly.

Sok ember köszönt Gergőnek az előtérben, köztük egy lány, Csilla. De Zsófi sem tágított Gergő mellől. Gergő mondta, hogy együtt dolgoztak valami darabban Csillával. Annyira pörögtem, azon hogy most Zsófi a barátnője-e vagy sem, hogy alig bírtam figyelni, hogy miről beszél. Éreztem ugyanakkor, hogy kínos csönd kezdett beállni, ezért azt találtam hirtelen mondani Csillának, hogy Gergő sokat mesél arról, milyen sok fantasztikus emberekkel dolgozik együtt. A másik lány, Zsófi, erre kissé passzív-agresszívan rávágta, hogy neki biztos többet mesélt fantasztikus emberekről, akikkel együtt dolgozik.

Ouch.

Most igazán beállt a kínos csend. Lefagytam. Ez... Ez egy támadás lett volna? Hogy neki többet mesélt, mert ő a barátnő? Vagy ezt úgy értette, hogy én lennék a fantasztikus, akinek róla is mesélt? Ezek után senki nem szólt egy szót sem. Kivert a víz, de szerencsémre kezdődött a darab. Próbáltam nyugtatni magam, hogy utána még beszélünk...

Borzalom volt végigülni ezt a darabot. Hogy miért? Mert ahogy behaladtunk a terembe, Zsófi előrement, Gergő még nézett hátra, de ekkor Zsófi elkapta a kezét én pedig elkaptam a tekintetem. Persze, hogy együtt vannak, Fanni, te balfasz. Beültek egymás mellé. Sírhatnékom volt, újra. Arra gondoltam, hogyha Gergő azt akarná, hogy én üljek ott mellette az első sorban, akkor bizonyosan én ülnék ott vele. De én itt ülök leghátul.

Ha mondjuk, nem tudom, a 12 dühös emberre hív el, akkor nem gondolok többet bele. De basszus, pont a Szerelemnél játssza ezt el? Ahhh...

Teljesen összetörtem és nem segített persze ezen a Haneke adaptáció sem.

Amint végetért a darab az volt a tervem, hogy elhúzok, de persze nem találtam a ruhatár bilétám. Láttam Gergőéket ahogy elmennek. Ott álltak tőlem egy méterre, de észre sem vettek. Írtam neki, hogy el akartam köszönni, de nem láttam már a végén...

Fogtam magam és visszamentem a kihagyott próbámra a Jurányiba. Ott volt a kedves pultos, korábbi crushom, Bálint. Kedves volt, mint mindig. Érdeklődő, mint mindig. Meg akart vigasztalni, mint mindig. Az este végére kiderült, hogy van barátnője. Szereti. Nem fogja megcsalni. Nem én tudtam meg, egy színésztársammal beszéltek rólam, fene tudja miért.

Összetört hallani ezt, hogy van olyan, akit ennyire választanak. Annak ellenére, hogy mennyire szimpatikus más, mégis neki a saját barátnője kell. És nem én. Ő nem fog megvigasztalni.

Romantikus és hát, esetemben, szívszorító.

Elindultam haza Simivel, de ilyenkor meg szoktunk állni egy kilépőre. Gergő közben válaszolt, hogy "amilyen a formánk biztos látlak még kedd előtt, de el kellett rohannunk, de beszéljük meg még a darabot stb..." Több se kellett nekem, betértünk egy kilépőre.

Beléptünk a Katicába Simivel és ott volt egy csapat korombeli fiatal. Az egyik srác úgy nézett ki, mint egy régi szerelmem, Gazsi. Rajta akadt meg először a szemem, de ő egy másik lánnyal beszélgetett inkább. Amerikai-magyar srác, Joelnek hívták. Nem volt baj, hogy mással beszélt, attól elvoltunk. Mindenki jófej volt. Minél többet ittunk persze, annál jobb lett a hangulat. Csocsóztunk és lassan közeledett az este vége, már jó későre járt. Az egyik francia-magyar sráccal egész jóban lettünk, elkérte az elérhetőségem és én megadtam neki. Daninak hívták. Nemrég költözött Budapestre Párizsból, egy multinál dolgozik. Anyukája magyar, vele és a nagymamájával lakik most átmenetileg. Megbeszéltük, hogy találkozunk még. A többiek elbúcsúztak, köztük a lányok is. Csak én maradtam és a két fiú.

Azt hittem Joel is illedelmesen lelép, de az este egészen más irányt vett.

Joel nekifeszült Daninak, hogy ne áltassa magát, mert teljesen egyértelmű, hogy köztem és közte van valami, nem pedig Dani és köztem.

Köpni-nyelni nem tudtam. Hogy mi van?

"Joel, egész este a Rubyt fűzted." mondta Dani és folytatta "Most itt épp alakul valami, nem kellene ezt így elbasznod. Jófej srác vagy, de ha iszol, akkor sok leszel."

"Dani, vegyél vissza. Kezdjük ott, hogy egy fuckboy vagy. És biszex is. Ezt tudtad például Fanni? Hogy ki ez egyébként, aki itt most adja neked a szépet?"

Megállt bennem az ütő. Mi a fene történik?!

"Joel, ne gyere már ezzel a dumával. Mit számít, hogy biszex vagyok? Menj haza szépen!"

Ez a két srác majdnem összeverekedett. Értem. Értem?! Mintha egy romcomban lennék. És az, hogy Dani biszex, tényleg nem számított volna, viszont ez a fuckboy szöveg...

"Fanni, mondd meg te Daninak, nekem nem hiszi el. Tagadd le, hogy itt van valami igazi."

"Hát öö... Joel, te egy nagyon szimpatikus és szép fiú vagy, de tényleg mással beszélgettél, én azt gondoltam nem érdekellek. Szerintem a Ruby örülne, ha elhívnád randizni, de ezt így most nem tudom mire vélni és borzalmasan zavarban is vagyok, hogy mit mondjak..."

Próbáltam mentegetőzni vagy legalább valami normálisat kinyögni a számon, de közben igaza volt... Ő tetszett, de mit csináltam volna? Mással beszélt, Dani meg egy szimpatikus srácnak tűnt és nyitott is felém.

Egymást sértegették egy darabig, amíg Dani kötélnek állt.

"Ez a dinamika hozzám nem méltó. Nem fogok itt állni és fasztméregetni veled Joel. Egy ember aludhat nálam, kettő nem. Aki akar, jöjjön velem."

Mindketten megtorpanva álltunk Joellel.

"Oké, akkor én megyek." Dani taxiba szállt és hazament.

Joel nálam aludt. Nem ajánlottam fel, ő kérdezte meg. Elmondta nagyon sokszor, hogy mi ma biztosan nem fogunk szexelni. Elmondtam neki, hogy az a tapasztalatom, hogyha két ember nagyon megbeszéli, hogy ők aztán biztosan nem fognak lefeküdni egymással, az általában pont abban ér végét, szóval inkább hagyjuk ezt a témát és meglátjuk, hogy mi történik vagy mi nem...

Felmentünk hozzám. Gitározott nekem, legalábbis próbált. Játszott a cicákkal, beszélgettünk. Odalépett mellém a tükörhöz, amikor mostam le a sminkem. Elmondta, hogy milyen szép pár lennénk úgy egyébként.

Aztán lefeküdtünk.

Aludni.

Merthogy tényleg nem szexeltünk.

Összebújva aludtunk. Tökéletesen illeszkedett a testünk egymáshoz.

Néhány óra alvás után csókolózni kezdtünk, Joel simogatott. Én is őt. Majd egy ponton felálltam és kimentem mosdóba. Ráültem a wc-re és azon gondolkoztam, hogy akarom-e én ezt. Korábban olyan fontos volt nekem, hogy lefeküdjek valakivel aki nem az exem, de valahogy annyira nem kívántam igazán. Vagyis, valahol nagyon is, hiszen az volt a megélésem, hogy Gergő összetörte a szívem, Bálint mást választ, én is akarom, hogy válasszanak, ha csak percekre is. Arra is gondoltam, hogy miért akar Joel hozzám érni egyáltalán. Ronda vagyok, kövér is, lényegében tehetségtelen is, buta is. Miért pont értem harcolt így? Mit lát belém? Biztos az alkohol...

Legalább szexelünk, jó lesz az. Beérem azzal.

Fel is vettem a legszebb melltartóm és bugyim, de rávettem a pizsamám, hogy ne lássa. Visszafeküdtem mellé az ágyba. Csókolóztunk, majd megállt. Megsimogatta a hajam. Azt mondta, hogy most el kell mennie. Nem értettem. Mi rosszat tettem?

"Nem veled van a baj. Máshogy mondom. Minden rendben van veled. Velem van baj. Régóta nem tudok kötődni, pedig szeretnék. A szexhez nekem érzelmi intimitás kell, és ez most nincs meg. Alig ismerjük egymást és hiába vagy nagyon szimpatikus, azt érzem, hogy most haza kell mennem, ne haragudj."

"Nem kell szexelnünk, tudod. Azt hittem, te akarod. Maradhatsz. Maradj. Jó volt veled. Semmi baj nincs veled sem."

Ezek után visszafeküdtünk az ágyba és bújtunk. Éreztem, hogy falakat húz. Majd lebontja. És újra felhúzza őket. Beszélgettünk az apjáról, az anyjáról, az életéről. Ezeket persze nem akarom ide kiírni, de megható volt. Azt éreztem, hogy nagyon megkedveltem. Néhány akcióm volt arra, hogy meggyőzzem, jó lenne, ha maradna, hogy meg akarom ismerni és most csak ez a tökéletlen jelen pillanat van erre. Kértem, hogy ne meneküljön, ha azt tenné éppen, mert nem kell. Nem üldözi őt itt és most semmi. De mennie kellett. Belátom már én is. Kár. Pedig más szájából is hallottam már pont ugyanezeket a szavakat, mégis eddig csak neki tudtam elhinni. A következő fél-háromnegyed óra azzal telt, hogy egymást emeltük: "elég vagy". Elég jó. Nincs veled semmi baj.

Mielőtt kilépett az ajtón megkérdezte a teljes nevem. Megmondtam.

"Miért kérdezted meg, ha úgyis elmész?"

"Mert ha valaha meg tudom magam gyógyítani annyira, hogy tudjak kötődni, hozzád szeretnék."

Csókolóztunk és ő elment.

Nem keresett meg azóta, csak Dani. Még beszélünk, valamennyire, de talán egyikünk sem tudja, hogy miért. Udvariasság. Dani biztosra akart menni, hogy Joel nem bántott... Nem, nem bántott. Ahogy ez fáj, az talán a legszebb féle fájás, ha nem túl elcsépelt ilyet leírni.

Joel, szerintem soha többet nem foglak látni, de ez így valahogy nagyon szépre sikerült. Már így látom. Pénteken 39 fokos lázam volt azért, mert ott tartottam, hogy igazából te sem választasz engem és ebbe bele akartam halni. És persze, van ebben is igazság valahol, de mégis. Ez így valahogy szinte a legszebben alakult, ahogy alakulhatott. És nem rajtam múlt. Rajtad múlt. Azért jó lenne, ha még összefutnánk, ha addigra te is, meg én is meggyógyulnék. Őrangyal vagy fuckboy voltál? Nem tudom. A róka a Kishercegből? A toxikus mintázatok megtörése bennem? Joel. Köszi, akkor is ha duma volt. De nem annak tűnt.

Hogy teljes legyen a beszámoló, Gergőnek annyit válaszoltam miután Joel elment, hogy cuki a barátnőd. Beszívezte. Azóta vele sem beszélünk. Érti ő is, értem én is.

Elveszítettem volna négy srácot? Vagy mind a négy veszített el engem egy este alatt? Egy dolgot találtam ennek a furcsa csütörtöknek a mélyén, magamat. És azt, hogy van még remény – meg van hova gyógyulni is.

Puszik,
Manyi