Megéri idegeskedni?

Néhány napja nem volt új bejegyzés, mert a hét közbeni elfoglaltságok sajnos valamennyire elveszik az időt a blogtól. Egy sűrű időszaknak nézek elébe, viszont nem akarom, hogy ez eltántorítson attól, hogy írjak, akármilyen rendszerességgel is. ❤️‍🔥

A mai témánk nem más, minthogy megéri-e idegeskedni?

Nem a körülményeim terméke vagyok,
hanem a döntéseimé. (Dr. Stephen R. Covey)

2023 januárjában kezdtem el az ING Wholesale Bankingnál dolgozni Amszterdamban. A mesterem végefelé jártam, a szakdolgozati félévben. Ez a félév arra szolgált az University of Amsterdam-on, hogy a hallgatók megvalósíthassák kutatási terveiket és megírják a rettegett szakdolgozatot. Már akkor is szerettem túlvállalni magam, így egy nap otthagytam a helyi kis kocsmát, ahol csaposként dolgoztam részmunkaidőben, és elkezdtem full-time gyakornokként dolgozni az ING-nél, párhuzamosan pedig a szakdolgozatomat írtam, amivel kapcsolatban eközben még egy ösztöndíjat is megnyertem. Fél év alatt léptettek elő változásmenedzsmenti szakértővé, a szakdolgozati kutatásomat pedig azóta folyóiratban publikálták. Ez most annak a története, hogyan tanultam meg elválasztani a fontost a fontostalantól, a prioritásaimat pedig napról-napra egyre jobban rendbe hozni.

2022 év elején költöztem ki Hollandiába. Ez bőven a covid időszaka volt, ezért elmaradt a gólyahét, az ismerkedős hét, igazából minden hasonló program, ahol barátságokat lehetett volna kötni. Egy kollégiumban laktam, kicsit a város szélén, de ez szerencsésen pont össze is kovácsolt minket. Nem voltunk nagyon messze a belvárostól, 20 perc alatt be lehetett érni biciklivel, de azért a közvetlen közelben elég korlátozott mennyiségű hely volt, ahova be lehetett ülni meginni egy bármit. Egy olasz lány, Vjesna hívott, hogy menjünk el a két sarokra lévő Davids and Louis bárba, mert mindig mellette tekerünk el egyetemre menet, de sosem ültünk még be. Így is tettünk. A bár igazán hangulatos volt, a kiszolgálás pedig pazar. Sajnos csak az egyik pincér nevére emlékszem már, de mindkettő korunkbeli srác volt, mosolygósak, kedvesek, viccesek. Kanoával, az ibizai származású sarmőrrel (akinek neve nem mást jelent, minthogy szabad lélek) különösen jóban lettünk, ahogy egyre gyakrabban ültünk be a helyre a barátaimmal. Egyik nap megkérdezte a hely tulajdonosa, hogy nem-e keresünk munkát. Vjesna viszakozott, hogy hát jó lenne, de nem beszélünk hollandul, meg sosem voltunk még csaposok, szóval részéről ez egy nem. Én valamiért - mai napig nem annyira tudom megfogni, hogy pontosan miért - de igent mondtam. Egy héttel később kezdtem. Egy hónappal később David már azzal fenyegette a fiúkat, hogy én leszek a főnökük egy hónapon belül. Így teltek el a hetek és a hónapok.

Hirtelen már halloween volt. Nem dolgoztam, mert számítottam rá, hogy szerveződik majd valami buli valahol. A barátom, aki akkor velem lakott, nem akart kimozdulni (sajnos ez szokásos volt nála), én viszont eléggé unatkoztam, de a kolis emberekhez nem nagyon volt kedvem. Ennek egyszerű oka volt (amiért részben a covid bezártsága utáni hirtelen kapcsolódni vágyást okolom), de folyamatosan kibeszélt mindenki mindenkit, pletykálkodtak, hogy ki, hogy, miért, hányszor csalt meg, kicsodát, ki igazából egy fapina, ki az akinek büdös a szája, ki mennyire szegény, vagy épp mennyire gazdag - egy szó mint száz, elegem volt ebből a légkörből, de csinálni akartam valamit, ami feltölt. Kanoa korábban hívott, hogy ugorjak be a bárba, David főz nekem vacsit, ő meg szívesen látna. Szóval felpattantam a biciklire és 5 percen belül már kaptam az első sörömet. Az este nagyon jó hangulatban telt, sokat nevettünk, beöltöztem Fionának a Shrekből, Kanoa kalóz volt, jól szórakoztunk. Lassan menni készültem, de ekkor belépett egy lány, pontosabban egy nő a barátaival. Ragyogó vörös haja volt, szép volt mint egy modell, hatalmas mosollyal. Leültek mellém. Elkezdtünk beszélgetni és egy ponton azt mondtam neki, hogy olyan, mint Hermione a Harry Potterből. Ezen elpirult és nevetett, azt mondta mindig is ő akart lenni, amikor felnő.

A beszélgetés mélyebb témákra fordult és elmondtam neki, hogy lassan végzek a mesteremmel, most ebben a bárban a dolgozok, de hiányérzet van bennem. Azért jöttem Amszterdamba, hogy kipróbáljam magam, de most mégsem érzem, hogy azt teszem. Vagy legalábbis nem eléggé. Langyos víz ez az egész. A nő erre elkérte a nevem és a telefonszámom. Meglepődtem, de megadtam. Elmondta, hogy az ING egyik HR igazgatója és épp gyakornokokat keresnek. Nem hittem se a fülemnek, se szememnek. Kontaktot cseréltünk és hazamentem. Amikor elmeséltem ezt a barátomnak, azt mondta, biztos nem fog keresni, de azért jelöljem be LinkedIn-en, hátha. Így is tettem. Néhány napra rá jött az üzenet. Egy-két hétre rá már interjúztam. Kevesebb, mint egy hónapra rá, már az ING-nél dolgoztam.

A főnökömet nevezzük B-nek. B egy harmincas, szőke, kékszemű srác volt, Hermione felettese. Okos, vicces és nyitott volt, és elég makacs. Elmesélte, hogy egy farmon nőtt fel, ő volt az első a családjában, aki diplomát szerzett és minden álma ez volt, hogy itt dolgozhasson. Sokat tanultam B-től és hálás vagyok neki, a távolból is. B-től tanultam meg eddigi életem egyik legfontosabb leckéjét, amit akkor még csak felfogni tudtam, alkalmazni kevésbé. Ez pedig nem más, mint annak a tanulsága, hogy mit tudok kontrollálni, és mit nem. Mindezt megpróbálom olyan hitelességgel visszaadni, ahogyan ő is tette. Történt egyszer ugyanis, hogy a rossz párkapcsolatom és az életem túlszervezéséből eredő nyomás azt eredményezte, hogy sírva fakadtam az iroda közepén. Vigasztalhatatlanul. Keservesen. B ekkor avatott be a befolyási kör elméletbe...

Az elmélet

Amiről írni fogok, az a circle of influence, vagyis a befolyási kör és circle of concern, vagyis az aggodalmi kör elmélete. A teória atyja Stephen R. Covey, amerikai vezetési szakértő, tanácsadó, és motivációs előadó. A többek között a Harvardon is diplimát szerzett coach leginkább a The 7 Habits of Highly Effective People (A kiemelkedően eredményes emberek 7 szokása) című könyvéről ismert. A könyvét én nem olvastam, de ez az elmélet mindenképp figyelemre érdemes.

Circle of Concern (Aggodalmi kör)

Ez magában foglal mindent, ami épp foglalkoztat minket, legyen szó világgazdasági helyzetről, a bolygó felmelegedéséről vagy épp más emberek véleményéről, viselkedéséről.

Be kell látnunk, hogy ezek közül egyikre sincs közvetlen befolyásunk. Könnyű azt mondani, hogy ne is pazaroljunk ezekre a drága energiánkat, de a valóságban ez egy közel sem ilyen egyszerű feladat. Ahogy B is tanácsolta nekem, ha úgy döntök, hogy ezekkel a kérdésekkel energiát töltök, akkor tudatosítanom kell magamban, hogy ez szorongást és tehetetlenség érzést fog okozni. Arra ösztönzött, próbáljam ezek helyett a figyelmemet arra összpontosítani, amin tudok változtatni: saját magamra.

Circle of Influence (Befolyási kör)

Ez az a kör, amely magában foglalja azokat a gondokat és érzéseket, amelyekre valóban hatással lehetünk, vagyis az önmagunkban rejlő világot. Ilyen a saját viselkedésünk, a hozzáállásunk, hogy hogyan kommunikálunk másokkal, és milyen szituációkba folyunk bele, mennyire szeretjük magunkat, mit hagyunk, hogy megcsináljanak velünk, stb.

Amikor az energiáinkat arra fordítjuk, amire ténylegesen hatásunk van, akkor mindennap kapunk magtól egy sikerélményt ajándékba. Ezáltal az önbizalmunk is nőni fog, problémakezelésünk hatékonyabb lesz és kiegyensúlyozottabbá válunk. B-nek hiszem, hogy emberileg is fontos volt, hogy jobban legyek, de természetesen azért is, mert egy munkahelyen nem szabadna ennyire kibillenni.

Az energiánk ragadós – másokra és ránk is.

Proaktív és reaktív emberek

Covey elméletének része a proaktív és reaktív hozzáállás közötti különbségtétel:

• A proaktív emberek arra koncentrálnak, hogy van választásuk. Energiáikat a belső körükben tartják: azokkal a dolgokkal foglalkoznak, amikre tényleges hatásuk van, azokkal az emberekkel, akik legbelsőbb köreikbe tartoznak, akik szeretik őket.
• A reaktív emberek nem vállalnak felelősséget saját érzéseikért. Úgy gondolják, nincs igazi választásuk, így nem is akarnak változtatni azokon a dolgokon sem, ami befolyásuk alá esik. Ők rombolják a kapcsolataikat saját magukkal és körülöttük élőkkel szemben is.

A harmadik kör

Igen, van egy harmadik kör is, ha tovább boncolgatjuk az elméletet. A harmadik kör az, ahol a két kör összeér. A három körös bontás egy még pontosabb képet ad arról, min tudunk változtatni.

1. Dolgok, amikre teljes hatásunk van:
Ezek azok a tényezők, amelyek közvetlenül az irányításunk alatt állnak. Ide tartoznak a saját viselkedésünk, döntéseink, reakcióink, prioritásaink.

2. Dolgok, amiket befolyásolni tudunk
Ezek azok a szituációk, amelyek felett nincsen teljes irányításunk, de mégis tudunk rájuk hatással lenni, például kommunikáción, együttműködésen vagy döntéseken keresztül. De ez már egy társas játék. Például visszajelezhetünk egy nekünk nem tetsző viselkedési formát, de ettől nem biztos, hogy a másik változtatni is fog rajta. Gyűjthetjük szelektíven a szemetet, ezzel példát mutatva a szomszédaidnak is - de ettől nem biztos, hogy ők is hasonlóan fognak tenni. Hasonló történet egy munkahelyi projekt is, ami csapatmunka keretében valósul meg: befolyásolhatjuk a projekt sikerét azzal, hogy hozzájárulunk a saját ötleteinkkel és szorgalmunkkal, de a végeredmény nem csak rajtunk múlik. El kell engedünk az általunk kívánt végeredmény feltétlen beteljesülésének vágyát.

3. Dolgok, amikre sem hatásunk, sem befolyásunk nincs
Ez a kategória magában foglalja azokat a helyzeteket, amelyek teljesen kívül esnek az előbbi két kategórián. Itt a legjobb, amit tehetünk, hogy elfogadjuk őket, előjelek nélkül - és lehetőleg nem pazarolunk rájuk további energiákat.

Hogyan alkalmazd?

1. Azonosítsd az aggodalmaidat: Írj egy listát, vagy akár fejben gondold végig, mi az, ami aggaszt vagy foglalkoztat.
2. Határozd meg, mire van befolyásod: Rajzolj két vagy három kört és illeszd be ezeket az aggodalmakat a megfelelő helyekre: azokra a dolgokra, amelyekre tudsz hatni, és azokra, amelyekre nem, vagy csak korlátolt szinten.
3. Cselekedj tudatosan: Koncentrálj a befolyási körödre, és fogadd el azokat a dolgokat, amelyeket nem tudsz megváltoztatni, akkor is, ha ez nehéz. Teljesen rendben van, hogy ez nem megy egyről a kettőre. Ha segít, akár satírozd ki a körnek azon részét, ami kontrollodon kívül esik.

Megéri idegeskedni?

A címben szereplő kérdésre a válasz, hogy nem. Miért? Mert a befolyási körödbe tartozó dolgokon tudsz változtatni, csak el kell hinned ezt magadról. A többi dolog pedig egyáltalán nem rajtad múlik. Hívd vissza az energiákat a belső énedhez.

Az elengedés nem feladás vagy gyengeség, hanem annak a tudatos döntésnek a megnyilvánulása, hogy önmagunkat választjuk és az energiáinkat arra fordítjuk, amit valóban befolyásolni tudunk.

Az elengedés és elfogadás egy proaktív cselekedet. Amikor elengedünk valamit, ami az aggodalmi körünkben van (például mások véleménye, a múlt hibái, a bolygó jövője), akkor ezzel helyet teremtünk annak, hogy saját jóllétünkkel foglalkozzunk és építhessük magunkat.

Az elmélet tükrében az elengedés lényege az, hogy:

1. Elfogadjuk a korlátainkat: Felismerjük, hogy a világ számos dolga kívül esik az irányításunkon, akkor is, ha ez fáj. Nem kontrollálhatunk mindent, sőt, semmit - magunkon kívül.
2. Tudatosan választunk: Az energiánkat és figyelmünket azokba a dolgokba fektetjük, amelyekkel valóban pozitív változást érhetünk el a saját életünkben, közvetlen környezetünkben.
3. Helyet adunk a fejlődésnek: Az elfogadással nemcsak a stresszt csökkentjük, hanem a fókuszunkat is élesítjük, mentális kapacitásokat szabadítunk fel, így helyet tudunk adni új dolgoknak az életünkben, legyenek azok kapcsolódások, önfejlesztés, sport, bármi. 😊

Az idegeskedés elengedés tehát nem azt jelenti, hogy lemondunk a felelősségről vagy az igyekezetről, hanem azt, hogy felismerjük, mikor van itt az ideje továbblépni, és azokra a dolgokra koncentrálni, amelyek valóban számítanak: a saját érzéseink, a saját testünk és a saját gondolataink.

Puszik,
Manyi